Bács

A bácsi vár az aracsi pusztatemplom, a redneki (Vrdnik), a verseci (Vršac) mellett a legrégebbi épületromok közé tartozik a mai Vajdaság területén. Nem véletlenül tartja számon az itt élő magyarság, hisz ezek a műemlékek erősen kötődnek történelmünkhöz, őseinkhez. És jó, hogy nyomuk maradt, mert vannak olyanok is, melyekről csak sejtésünk van. Például a horvátországi Újlakkal/Ilokkal szemben volt a XIV. és a XV. században egy Pest (Újlakpest) nevű település, a mai Palánka ennek a helyén vagy az mellett keletkezett. Feltételezések vannak Bodrogról, vagy a XIII. századbeli cserögi/Čerević várról, és bizonyár sok minden másról.
A köztudatban mindenesetre úgy él, hogy a mai Vajdaság területén a középkorban nem volt semmi, holott volt egy fejlett településhálózat, volt egy fejlett kultúra – állítja több szakember is. Az egyetemeken – Bécs, Krakkó – a XIV. és a XV. században több mint százan tanultak e vidékről (Futakról 13-an, Bácsról 11-en, Apatinról 10-en), osztotta meg a nyilvánossággal Szabó Zsombor szabadkai építészmérnök. Mint mondta, sokan visszajöttek közülük. Újlaki Miklós Újlak számára az volt, mint a Mediciek Firenze számára. Templomot, kolostort építtetett, várfalat emeltetett, igazi mecénás volt. Futaki Miklós Futakot fejlesztette...

Pancsova

Nem hinném, hogy Beresztóc (Banatski Brestovac), Ferenchalom (Kačarevo), Galagonyás (Glogonj), Omlód (Omoljica), Torontálalmás (Jabuka), Tárcsó (Starčevo) településnevek hallatán habozás nélkül behatárolnák Pancsovát és vonzáskörzetét. Sándoregyháza (Ivanovo), Hertelendyfalva (Vojlovica) mindenképp ismerősebben hangzik a vajdaságiaknak, mint a fentiek. Viszont, ha Pancsovát hallunk, akkor a légszennyezettség, a vegyipar, a kőolajfinomító, Nađa Higl úszó, vagy Georg Weifert (szerbül Đorđe Vajfert) iparmágnás, bankár jut eszünkbe, akinek pödört bajuszos arcképe az 1000 dinárosról köszön vissza ránk…

Egy városka ez az Alföld és a valamikori Torontál vármegye területének déli részén a Temes folyó bal partján, amely a településtől két kilométernyire torkollik a Dunába. Pancsova a szerb főváros tőszomszédságában, és árnyékában él, mégis a vajdasági közigazgatás része.

Számos kis település övezi, mintahogy a felsorolás is jelzi. Valamennyi település szerb többségű, kivéve Sándoregyházát, amely relatív magyar többségű. 1910-ben a községben a magyarok még 10,3 százalékban voltak jelen, szemben a 36,72% némettel, 31% szerbbel, 15,77% románnal. A legutóbbi népszámláláskor a magyar ajkúak összlétszáma 3,17-re csökkent, míg a németeké 0,18-ra, a románoké 3,19-re, a szerbeké ugyanakkor 76,38 százalékra nőtt. A lakosság is megkétszereződött ennyi év alatt. Magában a városban 2002-ben 4,25%-ot tett ki a magyar lakosság aránya, ezzel a legjelentősebb számú nemzeti kisebbségnek számít. Ugyanakkor 1910-ben a város 16,17%-a vallotta magát magyarnak, 41,88% szerbnek, 35,89% németnek.

Van egy malom, nincsen köve

Topolyai szélmalom

Van egy malom, nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár... – tartja a népdal, mely hűen őrzi a gabonaőrlés szép emlékét, viszont maga a művelet, és az őrlés eszközéül szolgáló szél-, vízi-, vagy szárazmalmok eltűntek. A néhány „megmaradt kivétel” közül talán a topolyai szélmalom a legismertebb. Nagyon kevés ez az egy-kétszáz évvel ezelőttihez viszonyítva, amikor őseink helységenként akár több tíz malmot is üzemeltettek. Végérvényesen emlékeinkbe zártuk volna a régi fajta malmokat?

Nagyon úgy tűnik. Épp ezért lepett meg kellemesen, hogy Nagykikindán megmaradt egy szárazmalom, ráadásul meglehetősen jó állapotban van. Sőt, a feljegyzések szerint az Alföldön csupán két szárazmalom található, az egyik ezek közül Nagykikindán.

Jazak

Némi ellenszolgáltatás fejében sokan a forrásról hordják a vizet.

Az ezredforduló táján végezte el a vajdasági kőolajipari vállalat, az időközben orosz kézre játszott Naftagas azokat a döntő furatokat, melyek bebizonyították, hogy a szerémségi Vrdnik (magyar nevén Rednek) melletti jazaki víz kiváló ásványvíz. Azóta sokan rendszeresen fogyasztják ezt a természetes forrásvizet, melyet kisebb-nagyobb pillepalackokban bárhol lehet venni. A jazaki víz olyan ásványi sókat, kalciumot és magnéziumot tartalmaz, melyek a szív és érrendszeri megbetegedések elkerüléséhez járulnak hozzá. A szakemberek sportolóknak, vegetáriánusoknak, a túlsúllyal és magas vérnyomással küszködőknek különösen ajánlják.
Az 1999-ben végzett fizikai, vegyi és mikrobiológiai elemzések eredményei azt bizonyították, hogy a többi ásványvíztől a kalcium és a magnézium ideális aránya (kettő az egyhez) különbözteti meg. A víz fogyasztásával megelőzhetőek az érrendszeri megbetegedések, az alacsony nátriumtartalom pedig kedvezően hat a vérnyomásra.

Aracsi pusztatemplom

A kilencvenes években „fedeztük fel" az aracsi pusztatemplomot, s azóta a vajdasági magyarok kultikus emlékhelyévé vált. Díj, folyóirat, civil szervezet viseli a nevét.
Amire talán leginkább büszkék vagyunk, az a kora. A templom az 1200-as évek első harmadában, valószínűleg egy korábbi templomot felváltva épült. A templom rekonstruálásával Raffay Endre foglalkozott behatóan.
Az aracsi pusztatemplomot a műutaktól néhány kilométerre, a megművelt földterületek kellős közepén találjuk, mégis járművel is aránylag könnyen odatalálhatunk. Megközelíthetjük a törökbecse (Novi Bečej)-beodrai (Novo Miloševo): úton, Törökbecse után a 7. km utáni elhagyatott vasúti bakterháznál elhagyjuk az aszfaltutat, s keleti irányban további 5 km-t teszünk meg. Ha ezt az utat választottuk, ne mulasszuk el Beodrán megnézni Karátsonyi László kastélyát, az 1846-ban épített, egyemeletes, klasszicista épület a legszebb bánáti kastélyok egyike. Egy másik megközelítés is létezik: Basahíd (Bašaid) felől a törökbecse-basahídi úton haladva, Basahíd után 7-8 km-re a csatorna kis hídján való átkelés után kb. 2 km-re jobbra letérünk az aszfaltútról, s észak felé 5 km-t haladva megtaláljuk a templomot.

Kökényből Keken, Kekenből Kikinda

Kevés kökényt látni Nagykikinda határában, neve mégis állítólag erre a növényre vezethető vissza. A kökényből lett a XV. század elejére Kökényd, majd Nagkeken, hogy aztán 1718-ban Gross Kikinda formában jelentkezzen, ami már egészen ismerősen hangzik a fülnek. Mégis, olyannyira keveset tudunk a helységről, és a kikindaiakról, hogy könnyűszerrel elhisszük akár azt a feltételezést is, hogy neve valóban a kökényből ered.

Komolyra fordítva a szót, valóban igazat kell adni a helybeli magyaroknak, amikor arra panaszkodnak, hogy kívülrekednek a történéseken, a többség elkerüli őket, nem figyel rájuk kellőképpen. Pedig meglehetősen szép számban élnek a városban: az 1910-s népszámlálási adatok szerint 5968, a 2002-s adatok szerint pedig 5290-en vallották magukat magyar ajkúnak, ami a város csaknem 42 ezer fős lakosságának 12,6 százalékát teszi ki. Hasonló, picivel jobb az arány községi szinten (12,8), amihez elsősorban a szajáni magyar többség járul hozzá, vagy a torontáloroszi, avagy kisoroszi (Rusko selo) és a töröktopolyai (Banatska Topola) 30 százalék feletti magyarság. Mindenesetre Nagykikinda városában idén is két elsős magyar nyelvű általános iskolai tagozat nyílik a Fejős Klára és a Szent Száva iskolában. A létszám 15-nél jóval kisebb, ám ez a körülményekhez viszonyítva jelentős eredmény. Már csak azért is, mert az 1700-as évek derekától a település képét a délről érkező szerb határőrök igencsak meghatározzák, így a magyarok száz évvel ezelőtt is hozzávetőlegesen annyian voltak a városban, mint ma, a szerbek száma azonban ez idő alatt több mint duplájára nőtt.

Csörög, Cserög, Čerević

A Cserög szót a Google-kereső sem ismeri fel. Hasonlóképp néma marad a Dombó, Belcsény, Bánmonostor, Szilszeg szavakra, mégha fülbemászó hangzásúak is. A nagy kezdő betű elárulja, hogy településnevekről van szó, Szerémségre gondoljunk. Amennyiben Újvidéken átkelünk a hídon és a szerémségi oldalon Kamenicára érve megindulunk a Duna folyásával ellentétes irányba, vagyis a folyó jobb partján a Tarcal hegy (Fruška gora), és a nagy európai folyó között, ott találkozhatunk ezekkel a helységnevekkel, melyeket sokkal inkább ismerünk Rakovacnak (Dombó), Beočinnak (Belcsény), Čerevićnek (Cserög), Banoštornak (Bánmonostor), vagy Suseknak (Szilszeg).

Szabács viadala

Ha Šabac, akkor vásár – a vajdasági magyar fül a városka nevének hallatán tényleg a vásári forgatagra kattan, a kereskedésre, és azontúl egy sajátos kultúrára, melybe a turbófolk, a fúvósok, a szerbiai étkek, a giccs, egyáltalán minden ami olcsó belefér. Kevesebben gondolunk Szabácsra mint Mátyás király török elleni győzelmének egykori helyszínére, a Macsói (mai Mačva) Bánság központi településére, a Szabács viadala című 1476-nál nem korábban kelt 150 soros históriás ének-töredékre, mely Mátyás király egyik dicső haditettét, a Száva jobb partján épült Szabács várának bevételét énekli meg.