2012. szeptember 24., hétfő

Szabács viadala

Ha Šabac, akkor vásár – a vajdasági magyar fül a városka nevének hallatán tényleg a vásári forgatagra kattan, a kereskedésre, és azontúl egy sajátos kultúrára, melybe a turbófolk, a fúvósok, a szerbiai étkek, a giccs, egyáltalán minden ami olcsó belefér. Kevesebben gondolunk Szabácsra mint Mátyás király török elleni győzelmének egykori helyszínére, a Macsói (mai Mačva) Bánság központi településére, a Szabács viadala című 1476-nál nem korábban kelt 150 soros históriás ének-töredékre, mely Mátyás király egyik dicső haditettét, a Száva jobb partján épült Szabács várának bevételét énekli meg.



A vár körüli viadalt elbeszélő históriás éneket 1871-ben az Ung vármegyei Csicseren a Csicsery család oklevelei között találták meg, melyet valószínűleg egykor Mátyás király asztalánál énekeltek, dicsőítve a király tetteit. A páros rímű, becses verses nyelvemlék a műfaj legkorábbi, eredetiben fennmaradt dokumentuma magyar nyelven.
„De az fejől mondott Pál Kenezsi,
Ároknak mélységét igen nézi;

Ki Szabács erős voltát elméllé,
Honnég minemő álgyú kell mellé.

Szorgost megyen Nándorfejérvárra,
Hol királ erről bizon hírt vára.

Legottan számtalan sok hajókat,
Fejérvárnál az Dunán valókot,

Nagy hamar felvontata az Száván,
És Szabácsvár táját hoztatá számán.”
Szabács vára – maradványa aránylag jó állapotban még látható a városban –, tehát a magyar történelem egyik gyakori helyszíne.


Egyes források szerint építtetőjéről, Szendrő (Smederevo) török parancsnokáról nevezték el, az oszmán török saban szó nyomán, ami a muzulmán év 8. hónapja. Mások szerint a vár a Száva folyóról kapta nevét. Szabács a 13. századtól a török hódításig (1470) a Macsói Bánság központja, amelyet csak 1454-ben Zaslon néven említenek először a középkori szerb állam részeként. A török 1472-ben nagy titokban kezdte építeni várát a Száva jobb partján, hogy biztosítsa szabad átkelését Szerémségbe. Ennek hírére Hunyadi Mátyás nyomban megostromolta, bár nem járt sikerrel azonnal. Három évvel később ismét ostrom alá vette a várat, és éppen 536 éve, egészen pontosan 1476. február 15-én elfoglalta. Országvédő szerep jutott ezáltal a várnak a Mohácsot megelőző években, több ostromot is ki kellett állnia, hogy megfékezze a törökök előretörését északra. 1521. július 7-én azonban Ahmed pasa serege a védők hősiessége ellenére (500-an 25 000 fő ellen) bevette a várat. A vár török kézen maradt jó ideig, de 1718 és 1739 között a pozsareváci béke értelmében már a Habsburg Birodalom része volt, majd 1739-ben a belgrádi békével ismét a töröké lett. 1867. április 10-én aztán a szultáni ferman átadta a várat a szerbeknek.
Az 1820-as évektől kezdve a város nagy fejlődésnek indult. Ekkor épült az első kórház és gyógyszertár, itt alapították meg az első szerb nyelvű gimnáziumot, az első szerb színházat, és az első zongora is itt szólalt meg szerb környezetben. 1883-ban itt adták ki az első szerb újságot. A város töretlen fejlődése az első világháborúig tartott, amikor a harcokban súlyos károkat szenvedett, lakossága pedig a felére csökkent. 1914 augusztusában a szerb hadsereg a város közelében aratta első győzelmét a monarchia csapatai felett. A II. világháború idején a németek koncentrációs tábort létesítettek a város területén, ahol a 20 000 fogoly közül mintegy 7000 vesztette életét.
Ha Šabac, akkor tehát nem csak vásár. Csaták és véres események sorozata, diadalok, viadalok, vereségek váltakozása, melyek mellett illene nem elmenni anélkül, hogy legalább ne hallottunk volna róluk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése