A szőke Tisza

A Tisza Titelnél

Közelíthetünk a népművészet, a legendák, a költészet, vagy akár a madár-, és állatvilága felől, de a folyószabályozás, a ciánszennyezés, sőt a ‘virágzás oldaláról is, egyre megy, mindenképp a Tiszáig, a legmagyarabbnak tartott folyóig jutunk el. Közelíthetnénk akár a hidak felől is, hiszen nem is túl régen, 2010 karácsonyára készült el a Bácskát és Bánátot összekötő, Ada és Padé közötti híd, kétségkívül a legimpozánsabb a folyó vajdasági szakaszán. Híd könnyíti a Tisza mentén élő emberek életét Zentánál, Törökbecsénél, Zsablyánál, Titelnél is, de ez valójában nem sok, a folyó mindkét oldalán élők szerint több híd kellene a zavartalan közlekedéshez.


A Tisza majd ezer kilométeres hosszán ki tudja hány híd van, azt azonban tudjuk, hogy az elsőt Szolnoknál építették. Az első állandó Tisza-híd építéséről 1562-ben Verancsics Antal egri püspök Miksa cseh királynak május 29-én írt levelében így számol be: „…A budai pasa Szolnoknál vala, és már belekezd vala hidat rakni az ő vára alatt, az ellenségnek közelében a Zagyva partján, és – ahogy mondják – nagyon kitartó munkálatokkal, olyan szélességgel, hogy két szekeret befogadjon, az negyedrészében már csaknem el is készült vala.”

Jókai Mór írta le, hogy a Tisza a legmagyarabb folyó, mert „egész árterét magyar ajkú nép lakja”. A máramarosi Havasokban ered, végül a Dunába ömlik, öt országon haladva keresztül.
– Ez a magyar folyó ezer kilométer, ahogyan Szent István országa is ezeréves. Eredeti hossza 1420 kilométer volt, de őt is jól megnyirbálták, csonkították, kanyarulatait levágták a nagy szabályozáskor, még a XIX. század második felében. Végül 962 km maradt belőle. A Tisza ebbe sohasem nyugodott bele. Talán épp az elmúlt évek sorozatos árvizei és a folyóból „kitiltott" mérhetetlen belvizek is a költő szavaira utaltak: mindegy, hol van a gálya, „azért a víz az úr!” Tudósok már arról álmodnak, hogy talán egy új Vásárhelyi-terv még enyhítené a feszültséget víz és ember között, feltéve, ha egy ilyen új szabályozás nem lenne „tiszavirág-életű” – írta a Tisza forrása közelében élő Varga János az Új Ember folyóirat jó néhány évvel ezelőtti számában. Mint a Tisza jó ismerője, és tisztelője tudott szólni a Fekete- és a Fehér-Tiszáról, az ikrekről, akik mintegy ötven kilométeren át önálló életet élnek.

A Fekete- és a Fehér-Tisza eggyé válik Rahó (Ukrajna) közelében

„A Kárpátok két szép hegycsúcsa: a Hoverla (2061 m) és a Pietrosz (2020 m) „vigyázó szemei” őrködnek felettük. Az egyik Kőrösmezőn át, a másik meg Tiszabogdány felől érkezik Rahóra (közel az úgynevezett Európa-emlékműhöz, amely kontinensünk mértani középpontjában áll). Itt aztán egymásba ömlenek. Szent frigy jön létre közöttük, hogy ezután már örök időkre elválaszthatatlan legyen jó- és balsorsuk. Innentől kezdve már se nem fehér, se nem fekete, hanem szőke a Tisza.”
Vajon, az-e?

A Tisza Zsablyánál

A folyó az 1846-ban megindított és lényegében a XX. század elején befejezett tiszai szabályozási munkák eredményeként nyerte el mai folyamát, melynek célja az Alföld mentesítése volt az árvizektől, valamint jó lefolyási és hajózási viszonyok megteremtése az elfajult kanyarulatok átvágásával. Az eredményt ismerjük: a folyó Tiszaújlak és Titel közötti síkvidéki szakaszán 4200 km össz hosszúságban mentesítettek 28 ezer km-t az árvizektől. Az eredetileg 1214 km hosszú síkvidéki folyószakasz 756 km-re rövidült.
A Tisza Zalánkeménnél (Slankamen) ömlik a Dunába, és folytatja útját a Fekete-tengerig. Előtte azonban áthalad Ukrajna, Románia, Szlovákia, Magyarország területén, mire Szerbiába ér, itt pedig határvonalat képez Bácska és Bánát között.

A felső bal sarokban Titel, mellette a Tisza folyik el a zalánkeméni partok felé, ahol a Dunába ömlik

Elhagyatott az Ada-Padé között egykor rendszeresen közlekedő komp bánáti kikötője

Az adai Tisza-híd a legfiatalabb híd a folyón