A jelképpé vált Temesvár

Az egykori Ferencz József színház

Temesvár felkapott turisztikai úticél lett, legalábbis Szerbiában. Természetesen a vajdaságiak is élénk érdeklődést mutatnak az évszázadokon keresztül multikulturális várossá alakult Temesvár iránt. Számos nép, nemzetiség érezhette sajátjának. Így volt a város, Temesvár a magyaroké, Temeswar a németeké, Timişoara a románoké, Temišvar a horvátoké, Timišvár a bánáti bolgároké és Темишвар az itt élő szerbeké.

Mostmár nem az. A román uralom alatt a város fokozatosan elvesztette eredeti jellegét. Míg 1910-ben a 74 ezer lakosú városnak alig 10%-a volt román nemzetiségű, addig ma a 314 ezer lakosú város 85%-a. A németek számának csökkenése a legszembetűnőbb (1910-ben 44%, vagy 33 ezer fő, 2002-ben pedig 2%, azaz 7 ezer fő), érdekes módon a magyarok száma nem mutat túl nagy változást (28 ezer – 24 ezer fő), de arányuk természetesen jóval kisebb lett, mint ahogyan a szerbeké is, akik romániai viszonylatban szép számban vannak jelen a városban.

„Itt" van rendjén – Hódmezővásárhely

Ambrus Sándor fazekas és Gálné Nagy Ildikó szövő iparművészek munkái

A templomok és szobrok városa, a stesszes nagyvárosok alternativája a hatalmas területen elterülő mezőváros, Hódmezővásárhely. Magyarország délkeleti részének egyik nevezetessége Szegedtől mintegy 20 kilométernyire északkeletre fekszik. A vajdaságiak szemében 2005-ben nőtt meg különösen, hiszen azon a bizonyos december 5-ei napon az ország tekintélyes részével ellentétben itt nem szavaztak a külhoni magyarok ellen. A kettős állampolgárságot ők akkor is megadták a határokon túl rekedt nemzetrészeknek, igaz virtuálisan. Nálunk is a családi ereklyék között lapulnak a díszes honpolgársági bizonylatok, mely a város és egy-egy személy között köttetett, anélkül, hogy azt a világban bárki elismerte volna. Miután megváltozott az anyaország viszonyulása a határon túliak iránt, és lehetővé tették a magyar állampolgárság gyorsított és egyszerűsített elnyerését nekünk, kívülrekedteknek, sokan távolról is Hódmezővásárhelyre utaztak, ott igényelték a magyar állampolgárságot, mert úgy tűnhetett nekik, „itt" van rendjén.

Szobrok és korok

Szilágyi László újvidéki szobra sértetlen

Kevés a szobor a vajdasági városokban, azok tekintélyes része is vandálok áldozatává válik.

Telefirkálják, megcsonkítják, sőt az éj leple alatt ellopják. A bronzszobrok különösen kapósak, hiszen azok csaknem 90 százaléka réz, és azt könnyű értékesíteni.

Azt hinnénk, hogy a szegénység eredményezte ezt a jelenséget, és valószínű nem sokat tévedünk. Csupán akkor tévedünk, ha azt gondoljuk újkeletű ez a jelenség. Nem az. Igaz más időkben más okok motiválták a köztéri műalkotások rongálását, eltüntetését.

Buga Jakab és az eszéki tőzsérek

Ha valaki nem jártas a történelemben, és nem járt még Eszéken, akkor is minden bizonnyal hallott már a magyar emlékekkel is megáldott kelet-horvátországi városról. Ha a történelemórákon esetleg mulasztott is, a városról annál többet lehetett hallani a kilencvenes években a híradásokban, mint a délszláv háború egyik fontos helyszínéről. Több épületen még mindig látszanak a háború nyomai, szerencsére a vár és a belváros egyre épül-szépül.
Olvasmányainkból is emlékezhetünk Eszékre, mert hát A Tenkes kapitánya című könyvben is szerepel, ha emlékeznek: Buga Jakab odautazott, hogy az eszéki tőzséreket távol tartsa a siklósi marhavásártól.

A szendrői várban Smederevón

 

Az acélgyártás ürügyén ismét gyakran szóba kerül a szerb fővárostól mindössze 45 kilométerre délkeletre fekvő Smederevo, egykori magyar nevén Szendrő (Miskolc közelében létezik egy ugyanilyen nevű település).

A Dél-Bánátból, Kevevára (Kovin) felől vezető Duna-hídon könnyűszerrel megközelíthető városka egyébként is elsősorban iparáról híres – ki ne hallott volna Vajdaságban a Smederevac nevű sparheltről? –, de legtöbb vajdasági még csak a határát sem közelíti meg.

Még a dél-bánátiak is kerülik, hiszen nyugatról Pancsova, Belgrád, keletről pedig Versec közelsége elhomályosítja a szűkebb Szerbiába eső város népszerűségét. Szinte észre is lehet venni lakosainak zárkózottságát, ami nem azt jelenti, hogy kellemetlenek, vagy udvariatlanok, sokkal inkább azt, hogy rácsodálkoznak az idegenre. Ugyan mi vonzotta ide? – olvasható ki a tekintetekből.