2013. május 1., szerda

A szerémségi Karlóca

Szent Miklós ortodox katedrális
Nem tisztem minősíteni, annyi szubjektivitást a blog mégiscsak lehetővé tesz számomra, hogy leírjam: Karlócát/Sremski Karlovcit tartom a „legszerbebb", vagyis a leginkább szerb vajdasági településnek. Hiába nevezik Újvidéket szerb Athénnek, hiába az újabbkori, több évtizedes folyamatos szerb bevándorlás és ennek egyenes következményeként a 60-70 százalékos szerb többség Vajdaságban a XXI. században, vagy a látványos és félreérthetetlen jelzés az ortodox templomok lépten-nyomon való építésével... az évszázados szerb jelenlét akkor sem egyértelműen kitapintható ezeken a tájakon. Még most sem. Még akkor sem, ha sokan hiszik, és erőltetik. Karlócán azonban egyértelműen megvan.

Nagyon szép kisváros, tele történelmi emlékkel, ezenkívül időtálló, tetszetős épületekkel, templomokkal, szobrokkal, valamint kanyargós, enyhén hegyvidékies, szűk utcákkal. Újvidéktől dél felé haladva a városka bal oldalán a Duna (de a Duna jobb partján fekszik a város), jobbra pedig a Fruška gora, a Tarcal-hegy. Alapjában véve kis helység, lakosainak száma nem éri el a 9000-t sem, mégis önálló községet képez, egyetlen település sem tartozik hozzá. Szokatlan gyakorlat ez Szerbiában, ami azt bizonyítja, hogy a szerbség megkülönböztetett figyelemmel gondoskodik róla.

A szerémségi oldalon fekvő Karlóca régi magyar neve: Karom, és német: Karlowitz. A fennmaradt nevek is jelzik történetének sokszínűségét, azt, hogy noha régóta a szerb egyházi intézmények székhelye, mégis más népek történetében is szerepe volt. Az utóbbi években különösen a német felhangok váltak jellegzetessé – például a kuglófsütés hagyományával a karlócai nők a városka német vonatkozásait gyakran prezentálják különféle rendezvényeken –, miközben 2011-ben mindössze 71-en (0,80) vallották magukat a városban németnek. Számomra meglepő, hogy ugyanezen a népszámláláson 215 magyart is feljegyeztek (2,43%), míg a horvátok száma 753-ra csökkent (8,51%), pedig a múlt század kilencvenes éveiben dúló háborúig jelentősebb arányban voltak jelen.


A magisztrátus, vagyis a Városháza

A múltat illetően 1308-ból származik egy magyar feljegyzés, Karon helységről. A török hódításig a Báthoriak birtoka volt. 1521-ben Bali bég serege foglalta el és 170 évig török uralom alatt állt. 1699. január 26-án itt kötötték meg a Habsburg császár és a török Porta közötti békét, amely a magyar területekből csak a Temesközt hagyta török kézen. Ettől az évtől, tehát 1699-től a városka a szerb ortodox metropolita székhelye. 1766-tól az itteni szerb metropolita a szerbek egyetemes vezetője. A magyar szabadságharc kitörésének évében, 1848-ban (május 15.) az itt megtartott szerb kongresszus választotta meg Josip Rajačićot érseket pátriárkává és követelte a Szerb Vajdaság létrehozását. A lázongó szerbek az érsek elnökletével tartott ülésükön a királyi biztos kiáltványait elégették, a szerb nemzetet függetlennek, a Szerémséget pedig a Bánság nagy részével Szerb Vajdaságnak nyilvánították. A nevezetes gyűlést megörökítő festmény ma is a karlócai Szent Miklós ortodox katedrális egyik ékessége.

A Szerb Vajdaság kikiáltása Karlócán

A Szent Miklós templombelső
 

1848. június 11-én Hrabovszky altábornagy az itt összegyűlt 6000 szerb fegyveres szétverésére felgyújtotta a várost. A monarchiabeli utolsó népszámlálás alkalmával, 1910-ben 6342 lakosából 3536 szerb, 1899 horvát, 434 német és 380 magyar volt.


Béke-kápolna
Méreteiben is impozáns a XVIII. század végi Gimnázium
A Gimnázium bejárata
Elég az 1699-es Karlócai békére gondolni, miáltal a település örökre bevonult a történelemkönyvekbe. Pedig Karlóca csupán egy felgyújtott falucska volt 1698 őszén is, amikor a történelmi feljegyzések szerint: „Karlovicon a megindított tárgyalások sokáig húzódtak, de végre 1699. január 26-án, 72 napi tárgyalás után mégis létrejött a megegyezés, mely a 16 év óta tartó háborúnak véget vetett. A császár és a szultán között kötött szerződés 25 évre szólt és 20 cikkből állt. A békepontok szerint Erdély eddigi állapotában és határaival a császáré, a Temesköz pedig a szultáné marad, de Karánsebes, Lippa, Lugos, Csanád, Kis-Kanizsa, Becse, Becskerek erődítményei lerontandók, s a Maros és a Tisza folyókon a két uralkodó alattvalói szabadon közlekedhetnek. A Tisza beömlésétől nyugatra, a határvonalat a Titeltől a Bosut torkolatáig húzott egyenes vonal s onnan tovább a Száva és az Unna folyók jelzik. Thököly Imre és a többi bujdosók az egyezség értelmében török alattvalókká váltak, de nehogy a békét háboríthassák, a szultán mindnyájukat birodalma belsejében, a határtól távol fogja megtelepíteni. Ezek szerint Thököly a békekötésnél a maga javára semmit sem tudott kieszközölni. Lehet, hogy ha ő szintén meghódol, talán visszakapta volna a hazába való visszatérés jogát, javainak egy részével együtt, de végtelen elbizakodottsággal még most is ő akart feltételeket szabni. A porta egy ideig Konstantinápolyban tartotta, de 1701. szeptember havában a bécsi kormány kívánságára Nicodemiába száműzte. Itt halt meg 1703. február 18-án hőslelkű neje Zrínyi Ilona, 1705. szeptember 13-án pedig ugyanott a „kuruc király” is befejezte viszontagságos életét."
 
 
A római-katolikus templom korábbi mint a pravoszláv


A háttérben a tavaly átadott kilátó

Látnivalók: az 1758-ban épült Szent Miklós katedrális (Saborna crkva Svetog Nikole), a mellette levő barokk és neoreneszánsz stílusjegyeket magán viselő ortodox székház (patrijaršija), a Karlócai-béke tiszteletére épített Béke-kápolna, az 1735-ben már említett Szentháromság római-katolikus templom, a XVIII. század végén épített Gimnázium, az 1799-ben épített Négy oroszlán nevű szökőkút, az 1810 táján épített Városháza, az 1903-tól datáló Stefáneum, mely ma is otthont ad a Szerb Nép és Diaszpóra Intézetének. Nemrég, 2012-ben adták át azt a kilátót, melyhez márványlépcsők vezetnek fel, és valóban betekintést ad az egész városra: a régi városmagban tornyosuló zömmel egyházi intézményekre, templomokra, a Gimnáziumra, a kissé távolabb levő békekápolnára, a Duna-parton egyre nagyobb teret foglaló rekreatív központra, a hegyoldalra. Platánok, tiszafák ölelésében azért ne lepődjünk meg, ha Karlócára érkezvén az átlagosnál több pravoszláv egyházi tisztségviselővel találkozunk, de azon sem, hogy mennyi a fiatal, hiszen a Vajdaság egyik legnevesebb nyelvi gimnáziuma épp itt működik.

Négy oroszlán szökőkút

Rekreációs központ szállodával a Duna-parton



 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése