2014. május 3., szombat

Patakokból tavak


A Dobradó-tó
Ha esik, ha fúj, a víz mindig szép. Tavasztájt különösen. Minthogy a bácskaiak és bánátiak alig ismerik Szerémséget, nem csoda, ha nemigen hallottak a Meggyes-tóról, melyet a szerbek is így neveznek. Satrinca/Šatrinci mellett van, jobbra (nyugatra) kell kanyarodni a helység előtt alig száz méterre. A másik a Dobradó/Dobrodol vagy másként Dobradópuszta melletti tó, melyet a picinyke település mellett folyó Dobradói-patakról neveztek el Dobradó-tónak. Az első kisebb, de nem kicsi, fürdésre, horgászásra alkalmas, a másik nagyobb, Y alakú és csónakázásra is csalogatja az embereket. Mindkét tó mesterséges, a Tarcal-hegység/Fruška gora lankáin terülnek el, Ürögtől közúton mintegy 10 km-re délre. Meglepően tiszta vizűek, könnyen megközelíthetőek, és nem az egyetlenek Szerémségben.

A közelben van a Maradéktól alig 2 kilométerre délre elterülő, ugyancsak Y alakú Šelevrenac. Nem túl rég magántulajdonba került, a cukorkirály Miodrag Kostić birtokába, ő alakította át kirándulóhellyé, környékét pedig legelőkké. Vizében gazdag az édesvízi halállomány, a napi horgászengedély 1500 dinár (kb. 13 euró jelenleg). A tó környéke ideális egy napos kirándulásokra, mert tiszta a levegő, a csendet madarak füttye, vagy más állatok zaja zavarhatja meg. Sportpályák, sétányok épültek ki rekordidő alatt, ám nem általános célokra. Ez az egykori természeti kincs is magánkézbe került, tehát a széles tömegek előtt lezárták, csak belépő ellenében lehet bejutni.

A Meggyes- és a Dobradó-tó viszont szabadon látogatható. Mindkettő hasonló körülmények között jött létre, a Meggyes-patak, illetve a Dobradói-patak vizének víztárolóba való terelése nyomán. Déli oldalról mindkét tó magas betongáttal van elzárva. A Meggyes kisebb, de a sporthorgászok jól ismerik, nyaranta viszont fürdőzők lepik el. A Dobradó-tó talán a legszebb szerémségi tó, nagysága sem lebecsülendő: 45 hektár felületű, mélysége eléri a 6 métert is. Mindkét tó Ürög községhez tartozik, becsületükre váljon, hogy kétnyelvű (szerb-magyar) táblák állnak a helységek előtt.

Dobradó mindössze 3 utcából (Tito marsall, Ivo Lola Ribar, Petőfi Sándor), alig 30 házból áll, körülbelül százan lakják, a szerémségi magyar szórványtelepülések: Maradék, Satrinca, Nyékinca, Herkóca közül etnikai szempontból az egyedüli homogén magyar közösség. Mint az egyik helybeli megjegyezte, ott mindenki rokon a másikkal. Vidékre kell mennie annak, aki meg akar nősülni, de annak is, aki nem mezőgazdaságból akar élni, vagy tanulni szeretne. Egyébként minden van: jó föld, víz, munka. Még gólya is. Visszatért az idén is.



Van jó aszfaltos út, ezt Pásztor Isvánnak köszönhetik, mondja a helybeli. Hozzáfűzi, odaköltözött egyszer egy cigány család, de egy hónap után továbbálltak, ezenkívül egy szerb család van a faluban, a többi mind magyar. A 2011-s népszámlálási adatok szerint Szerémségben 3789 magyar élt.
Satrincára a magyarok nagyobb részben Kishegyesről érkeztek, kisebb számban a Dunántúlról. A római-katolikus templom 1850-ben készült el. A helyiek templomuk védőszentjéül Szent István magyar királyt választották. A településen 2001-ben megalakult a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, több tíz tagja vegyeskórusban és néptánccsoportban tevékenykedik.


Aki Dobradóba érkezik, ide fut be: a Tito marsall nevét viselő utcába
  
Viharfelhők gyülekeznek, így talán még nagyobbnak tűnik a Dobradó-tó, mint amilyen valójában


Áttetszően tiszta vizű a Meggyes-tó Satrincánál

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése