Mit ér Melence Ruszanda nélkül?

Kezdhetjük ott, hogy „1849 márc. 29. Theodorovics rác és osztrák katonái és a Nagy-Becskerekre siető Perczel honvédsége között itt véres ütközet volt, mely estig eldöntetlenül maradt, de másnap reggelre Perczel akadálytalanul folytathatta útját Becskerekre.” – áll a Pallas lexikonában Melence/Melenci egykori nagyközségről, melynek 1891-ben kb. 3000-rel több lakosa volt, mint ma.

 

Akkor 8691 lelket számláltak össze, közötte 160 magyart, 8234 szerbet, a település takarékpénztárral, vasúti állomással, posta- és távíróhivatallal rendelkezett.

 

Nem vagyok biztos, hogy most mindez megvan, még akkor sem, ha a Ruszanda nevű tó/jezero Rusanda – mellyel egybenőtt a település –, és a partján kiépített rehabilitációs gyógyfürdő szinte kínálja a megélhetést.

A Pallas Nagylexikona szerint Ruszanda 166 hektár területű, iszapos fenekű sziksós tó, mely mellett fürdőház és vendéglő épült. A fürdővendégek részére 26 lakó- és 16 fürdőszoba áll rendelkezésre, fürödnek azonkívül a tóban is. A tó vize nátriumsókban felette gazdag s azért görvélyes, köszvényes, csúzos és bőrbajok ellen jó sikerrel használják.

 

Az egykori melencei vasútállomás

 

Ma mindezt kissé másként fogalmaznánk meg, de tény, hogy a Nagybecskerektől/Zrenjanin alig 15-16 kilométerre levő fürdő alapjában véve most is jóhírű, honlapján részletes ismertetőt találunk a gyógyhatást, kezelési feltételeket, árakat illetően. A hely infrastruktúrája a külső szemlélőben persze sok kívánnivalót hagy maga után, remélhetőleg a belső tartalom jobb a látszatnál. Alig egy éve még arról cikkezett a szerbiai sajtó, hogy kiváló jellemzői ellenére ürességtől kong a neves gyógyfürdő. A helyzet azóta javult, a nyár derekán állítólag az új vezetőségnek köszönhetően újra benépesült a fürdőkomplexum gyógyulnivágyókkal.

 

Újrafestve a több mint kétszáz éves pravoszláv templom a mindig is szerb többségű településen

 

Ez az épület is a település szívében áll, akár a templom

A tóról Ruszanda Gyógyfürdőnek nevezett intézet egyetlen akítv gyógyfürdő a szerbiai Bánát területén. 1867-ben, a kiegyezés évében alapították, amikor megállapítást nyert, hogy a tó iszapja rendkívül gazdag ásványi anyagokban. A tó fenekét borító iszap szervetlen eredetű, rendkívül tiszta, kénes kicsapódásokkal. A tó vize a tenger vizéhez hasonlítható, erősen sós.

 

Egy felszentelt forrás a tó közelében

Melence közelében vezet el a Duna-Tisza-Duna Csatorna. Jól belátható, csak csodálni lehet általa az emberi tettrekészséget

 

Boros Emil idevágó tanulmányából tudtam meg, hogy a XX. században bekövetkezett tájátalakulások során a szikes tavak összezsugorodtak, jelentős állapotváltozások mentek végbe, így a fürdőélet is átalakult, a legtöbb helyen a termálvizek hasznosítása került előtérbe. Mindemellett a Kárpát-medencében még napjainkban is találunk példát a szikes vizek és iszapok gyógyászati hasznosítására. Jó példa erre a szerbiai Melence településen található gyógyintézet, ahol a Ruszanda-tó szikes iszapjával kúrálják a betegeket, írja. Noha Magyarkanizsán/Kanjiža a termálfürdőben is használnak szikes iszapot gyógykezelésre. Magyarországon is emlékeznek a szikes tavak gyógyító erejére, és vannak kezdeményezések bizonyos tavak ilyen célú rehabilitálására is.

 

Gyönyörű park veszi körül a Ruszanda-tó partján kiépített gyógyfürdőkomlexumot

A gyógyfürdőben főleg reumatikus, nő-, és bőrgyógyászati betegségeket kezelnek

A tó nádas, mint bármely Kárpát-medencei állóvíz, de ki gondolná, hogy rendkívül sós, sótartalma megközelíti a 60 ezreléket

Ez a bácsi naponta kínálja emléktárgyait, állítólag tíz éve szinte minden nap ott szobrozik, szinte mindenkit megszólít
 

 

A tó környéke valóságos madároázis

Távol egykori fényétől, a lapátjait is elvitte a bánáti szél